Jakobovits Márta ezúttal a porcelános periódusának bemutatására koncentrált. A szalontai kiállításon a fehér kreációk mellett mázazott és a porcelán anyagában színezett alkotások is megszemlélhetők majd. A tárlat anyaga meglehetősen átfogó, az érdeklődők képet kaphatnak arról, mi mindent hozott létre a művésznő porcelánból – a ’70-es évektől napjainkig. Megannyi szemelvény a munkásságából. A vernisszázson megnyitóbeszédet mond Keserű Katalin Széchenyi-díjas művészettörténész.
Jakobovits Márta elmondta: több szállal is kötődik a hajdúvároshoz, megmaradtak a kialakult barátságok. Szalontán végezte el az utolsó középiskolai tanévet, ott érettségizett. (Egyébiránt a mostani tárlatot az Arany János Elméleti Líceum iskolanapjainak keretében szervezték meg.) Meghatározó volt számára az az esztendő, s kialakult az érzelmi kötődés. A művésznő édesapja, dr. Sárközy Endre református lelkészként több esztendeig szolgált a kisvárosban. A művésznőnek még egyetemistaként volt közös kiállítása Szalontán a férjével, Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas képzőművészszel. Később, valamikor a kilencvenes években ugyancsak Jakobovits Miklóssal közösen állított ki a településen. Az akkori tárlat Szénási Ferenc vállalkozó lelkesedéséből jöhetett létre. Különleges metafizikai hangulata volt a református templomtoronyban berendezett kiállításnak. „Valahogy úgy érzem, hogy hazamegyek Szalontára. Jó dolog érezni az ottaniak pozitív hozzáállását, az iskola, a református egyház, az önkormányzat segítőkészségét, tenniakarását” – hangsúlyozta Jakobovits Márta.

A kerámiaművész nemcsak szűkebb pátriánkban mutatkozik meg alkotásaival, hiszen rangos bel- és külföldi kiállításokon, szalonokon is részt vett már nemegyszer. A múlt év vége felé a Kolozsvárott megtartott I. Nemzetközi Kerámiai Biennálén reprezentált. A biennále alkalmával megszervezték a kincses városban a Romániai Kortárs Kerámiaművészek Kiállítását is, valamint az ifjú pályakezdő keramikusok tárlatát. Jakobovits Márta elmondta: kitűnő alkalom és lehetőség volt ez a találkozásra, az eszmecserére. Hozzáfűzte: „A keramikusokat összefogja a közös alkotószenvedély, az anyagok és a tűz iránti szeretet. Erős kötelék ez miközöttünk.” Az évfolyamtársaival is találkozott, ami nagy örömöt jelentett számukra, hiszen olyanok, akár a testvérek. A kolozsvári eseménysorral kapcsolatban arról is szólt: csuda lelkes művészemberek voltak a főszervezők. Egyikőjük például a Vasi Hirdo nevű fiatalember, aki színvonalas, szép kivitelezésű kerámiaművészeti lapot is szerkeszt, hozzájárulván evvel is ahhoz, hogy a romániai kerámiaművészetet beemeljék a nemzetközi kontextusba.
Ám kanyarodjunk vissza a közelgő szalontai művészeti eseményhez. A művésznő, akit újra és újra bűvöletbe ejt a különféle anyagok rejtelmessége, átlényegülésük titka, javában készül első hajdúvárosi egyéni kiállítására, s minden érdeklődőt szeretettel invitál tárlatlátogatásra.

Tóth Hajnal

CÍMKÉK: ARANY JÁNOS EMLÉKMÚZEUM, JAKOBOVITS MÁRTA, KERÁMIAMŰVÉSZ