A tárlatnyitón Gavrucza Tibor nyugalmazott református lelkész, a Tibor Ernő Galéria alkotói közösségének tagja osztotta meg adventi gondolatait a résztvevőkkel. Szólt az időtlen időről, a végtelenség egy-egy különleges pillanatáról, arról, hogy mindig várakozunk, mindig várunk valamit. Valamikor egy csodás Édenkert volt az emberiség élete. Az emberek vágynak a fényre, világosságra, az advent is eme fényvárást jelenti. Évszázadok óta él bennünk az ígéret, hogy nem lesz mindig sötétség. A betlehemi csillag, a karácsony története pediglen sok mindenre tanít bennünket. Gavrucza Tibor hangsúlyozta továbbá: a tibor ernősök téli tárlata is afféle ünnepre való ráhangolódás. Mint mondta, Trifán László alkotása nem véletlenül került főhelyre a galériában, hiszen a kompozíció olyan, akár egy ikon, s a többi kép is beillik egy-egy vallomásnak.
A vernisszázson Szabó Attila akusztikus gitáron játszott az alkalomhoz illő zeneműveket, Németh Katalin előadásában pedig Reményik Sándor Kegyelem című versét hallgathatták meg a jelenlévők.