A művészet mint megváltás
2013.09.24. 15:14
Sokan gyűltek össze vasárnap délután a nagyváradi Posticum kulturális és ifjúsági központ meghitt hangulatú kápolnájában, hogy megtekintsék a nemrégiben elhunyt Jakobovits Miklós Munkácsy-díjas képzőművész alkotásaiból összeállított, Portré elnevezésű tárlatot. A kiállítás október 2-ig látogatható.

Az In Memoriam Jakobovits Miklós Társaság az idén immár második alkalommal szervezett kiállítást Jakobovits Miklós képzőművész munkáiból. Pályatársak, jóbarátok, ismerősök, a művész megannyi tisztelője gyűlt össze, hogy megszemléljék a képeket. A portré, mondhatnók, a lélek tükre. Erről tanúskodnak ezen alkotások is. Huszonöt tusrajzot és hét festményt mutat be a mostani válogatás. A rajzok mellett Jakobovits Miklós néhány korai portrétanulmánya és önarcképe is látható, valamint pár későbbi, már az elvonatkoztatás irányába mutató alkotása is.
Közvetlenül a tárlatnyitó előtt volt a Posticumban egy műhelybeszélgetés a portré mibenlétéről, lényegéről, mindez képzőművészeti és pszichológiai megközelítésből.
A vernisszázson dr. Földes Béla az emléktársaság nevében köszöntötte a megjelenteket. A tárlat anyagát, Jakobovits Miklós művészetét Jovián György Munkácsy-díjas festőművész, a budapesti Petőfi Múzeum munkatársa méltatta. „Rövid időn belül immár másodjára vagyok számomra szokatlan helyzetben – és ennek megfelelően elfogódott. Először januárban, amikor is a Szigligeti Színház sokat látott színpadán a meghatódottságtól elfúló hangon próbáltam megköszönni a frissen alapított és először nekem odaítélt Jakobovits Miklós-díjat. Most pedig a Jakobovits-életmű egy szeletének bemutatása alkalmából megint engem ért az a megtiszteltetés, hogy itt állhatok önök előtt, és újra próbálhatom legyűrni az elfogódottságomat” – kezdte mondandóját Jovián György. Szólt arról, hogy a szeptember a szakrális művészet hónapja a magyar kultúra szokásrendjében. Jakobovits Miklós kiállítása teljességgel ezen ernyő alá tartozik. Indoklásul néhány nagy gondolkodótól és művésztől idézett. Mindebből kiviláglott, hogyan gondolkodott a szépség lényegéről, eszméjéről Szent Ágoston, Leonardo da Vinci, Aquinói Szent Tamás, Heidegger és Gadamer. Jovián György beszélt arról, hogy a most kiállított alkotásokon mind szakrális, mind világi értelemben fölfedezhető a Szép. Hozzáfűzte: „Ugyan Jakobovits Miklós nem volt a fennkölt pátosz embere; ő nagyon is két lábbal a földön járó ember volt, akit a Teremtő felruházott mindazon ékekkel, amelyek a fentebb citált szerzők sok ezer oldalnyi művének alapjául szolgálnak, ezek: a művész teremtő géniusza, a művészet mint megváltás.”

A vernisszázs után arra kértük Jovián Györgyöt, meséljen a Jakobovits Miklóshoz fűződő barátságáról. Nagy-nagy szeretettel emlékezett rá: „Mintegy fél évszázadnyi közös múltunk van. Még gimnazista voltam, amikor Miklósnak megnyílt Váradon az első kiállítása a jelenlegi Astoriában. Lenyűgözve néztük alkotásait, figyeltük művészetét, hogy tanuljunk mesterséget. Csodálattal viseltettem iránta. Pályám során rengeteget segített: példaadással, tanáccsal, bölcsességgel, lelkesedéssel.”
Tegnap délelőtt a Magyar Művészeti Akadémia határon túliakkal foglalkozó bizottsága járt átutazóban Váradon. Rövid ittlétük alatt időt szenteltek arra, hogy megtekintsék a Portré című kiállítást.
Jakobovits Miklós özvegye, Jakobovits Márta kerámiaművész, az emléktársaság elnöke érdeklődésünkre elmondta: október 4-én Hangulatok színben és vonalban címmel Dunakesziben nyílik tárlat Jakobovits Miklós-alkotásokból. Dunakesziben a József Attila teret átnevezték Aradi vértanúk terévé. A dunakeszi örmény közösség október elején megemlékezik az örmény származású aradi vértanúról, Lázár Vilmos honvéd ezredesről. A megemlékezés keretében tartják meg a tárlatnyitót, amelyen a szintén örmény származású Jakobovits Miklós válogatott festményeit és grafikáit szemlélhetik majd meg az ottani érdeklődők.
Tóth Hajnal - Reggeli Újság
|